"MINDEN eltávozottat megillet, hogy a búcsú percei - sorsának ezen az utolsó, szomorú állomásán - ŐT idézzék, RÓLA szóljanak. Hiszen mindannyian - jól vagy rosszul - végigjárunk a számunkra kijelölt úton. Talán hibázunk is, hiszen SENKI sem bűntelen. De, ha nem futamodunk meg az élet kihívásai elől; ha felelősséget vállalunk szeretteinkért és azokért, akiket a sors ránk bízott; s ha az életünket ÉLJÜK, ahelyett, hogy csak ELTÖLTENÉNK, már sokat tettünk azért, hogy nyomot hagyjunk ezen a világon. Hogy elmondhassák rólunk: nem éltünk hiába. S ha ennek igazságára talán csak szerettünk elvesztése ébreszt rá minket, akkor sincs késő: ezzel újabb értelmet nyer az Ő élete és halála is."